Mit tekintünk személygépkocsinak az általános forgalmi adóról szóló törvény szempontjából?
Az általános forgalmi adóról szóló törvény 124. § (1) bekezdés b) pontja értelmében azok a termékek minősülnek személygépkocsinak, amelyek a vámtarifaszám 8703 alá sorolhatók. A mindennapi gyakorlatban az adóalany számára nem szükséges foglalkozni a vámtarifa szerinti besorolással, mivel a járművek típusengedélyének kiadásakor a hatóság minden esetben alaposan megvizsgálja a jármű jellemzőit. Ennek eredményeként a forgalmi engedélybe a gépjármű személygépkocsi jellegét a kiadott típusengedély alapján jegyzik be. A forgalmi engedély olyan hivatalos iratnak minősül, amely egyértelműen meghatározza a gépjármű kategóriáját. A fentiek alapján egy jármű akkor minősül személygépkocsinak, ha forgalmi engedélyében M1 vagy M1G kategóriába tartozó bejegyzés található.
Előfordulnak olyan gépjárművek is, amelyek nem vesznek részt a közúti forgalomban, tehát nem rendelkeznek forgalmi engedéllyel, mégis személygépkocsinak kell őket tekinteni a vámtarifaszám szerinti besorolásuk alapján. Ilyen gépjármű például a golfkocsi, a motoros szán, illetve a versenyautó. Kiemelten fontos, hogy a könyvelő ne hagyja magát megtéveszteni olyan elnevezések által, mint a lakóautó vagy a kisbusz, ugyanis az adókötelezettség megállapítása szempontjából kizárólag a forgalmi engedélyben szereplő hivatalos bejegyzés bír relevanciával. Ezen kívül fontos megjegyezni, hogy a személyi jövedelemadóról szóló törvényben szereplő személygépkocsi definíciója az általános forgalmi adó szempontjából nem alkalmazható, így az ebből fakadó értelmezés az áfa-kötelezettség megállapítása során nem vehető figyelembe.
Személygépjármű beszerzéséhez kapcsolódó ÁFA szabályok
Személygépkocsi beszerzése esetén az általános szabály szerint az általános forgalmi adó nem vonható le. Kivételt képeznek azok az esetek, amikor a járművet kifejezetten továbbértékesítési céllal, vagyis kereskedelmi forgalomba szánt árunak szerzik be, ekkor az adólevonás lehetősége fennáll. További kivételt jelent az is, ha a gépjárművet túlnyomó részben, ésszerű időn belül, legalább 90%-os arányban adóköteles taxiszolgáltatáshoz vagy adóköteles bérbeadási tevékenységhez használják fel. Az ésszerű időtartam hosszát a jogszabály nem konkretizálja, ezért célszerű azt egyéves időintervallumban meghatározni. A 90%-os felhasználási arány megállapítására a futásteljesítmény, azaz a kilométeróra állása alapján célszerű támaszkodni. A szabály alkalmazásakor figyelemmel kell lenni az Áfa törvény 135. §-ában foglalt előírásokra is. Például, amennyiben a vásárlás évében nem történt meg a jármű bérbeadása, a beszerzéskor felszámított áfa nem volt levonható. Ha azonban az elkövetkező öt év – vagyis a figyelési időszak – bármelyikében a járművet legalább 90%-ban bérbeadásra használják, úgy az adott évre vonatkozóan a beszerzéskor felszámított általános forgalmi adó egyötöd része levonhatóvá válik az adott év utolsó adóelszámolási időszakában. Ugyanezt a szabályt fordított esetben is alkalmazni kell: amennyiben a beszerzéskor levonható volt az adó, de a figyelési idő alatt olyan év fordul elő, amikor a 90%-os bérbeadási arány nem teljesül, úgy a felszámított áfa egyötöd részét vissza kell fizetni az adott év utolsó adóbevallási időszakában.
A jogszabály külön nevesíti a halottszállító járműveket, amelyek esetében megengedi az adó levonását. Számomra különös, hogy évtizedekkel ezelőtt olyan jogértelmezés alakult ki, amely szerint a gépjármű-kereskedők nem vonhatják le a bemutató autóik beszerzésekor felszámított áfát, noha ezen járműveket nyilvánvalóan továbbértékesítési szándékkal szerzik be. A hatóság ugyanis ez esetben nem ismeri el a továbbértékesítési célt, és emiatt nem engedélyezi az adólevonást.
A vállalkozások döntő többsége személygépkocsit nyíltvégű lízing keretében szerez be. A nyíltvégű lízing útján történő beszerzés nem minősül termékbeszerzésnek, következésképpen nem tekinthető személygépkocsi-vásárlásnak sem, így a lízingdíjakban szereplő általános forgalmi adó levonását a jogszabály nem tiltja. (Erről bővebben a gépjárművek bérbevételéhez kapcsolódó szabályok között esik szó.) A zártvégű lízing ezzel szemben termékbeszerzésnek számít, ezért az erre vonatkozó levonási tilalom alkalmazandó erre a beszerzési – vagy más néven finanszírozási – formára.
Használt személygépkocsi vásárlása esetén kizárólag abban az esetben számítanak fel az eladók áfát a vevő részére, ha a szóban forgó járművet az eladó korábban olyan célra hasznosította, amely során az adólevonásra jogosult volt. Amennyiben olyan használt jármű képezi az adásvétel tárgyát, amelyre a korábbi beszerzés során nem történt adólevonás, az eladó vagy adómentesen értékesíti, vagy különbözeti adó alkalmazásával számlázza azt. Az értékesítés adómentes, ha a vállalkozás tárgyi eszközként tartott járművét adja el. Különbözeti adózás alkalmazandó abban az esetben, ha a gépjárművet használt autóval kereskedő vállalkozás értékesíti.
Harmadik ország területéről történő személygépkocsi beszerzése esetén – függetlenül attól, hogy a jármű új vagy használt – a vámhatóság mindig kivet vámáfát. Ez a vám áfa csak abban az esetben vonható le, ha a járművet taxiszolgáltatáshoz vagy bérbeadáshoz használják fel.
Amennyiben a járművet az Európai Unió más tagállamából vásárolják, és a magyar vevő adómentes számlát kap, úgy belföldön közösségi beszerzés címén áfát kell fizetni, amelyet szintén csak akkor lehet levonni, ha a gépjárművet taxizáshoz vagy bérbeadáshoz hasznosítják. Ha a magyar vevő olyan számlát kap az eladótól, amelyen az szerepel, hogy a jármű árrésadózott használt termékként kerül értékesítésre, úgy belföldön nem keletkezik áfafizetési kötelezettsége.
Személygépjármű bérbevétele, nyíltvégű vagy operatív lízing esetei
Személygépkocsi bérbevétele, valamint nyíltvégű vagy operatív lízing keretében történő használatba vétele esetén az egyes időszakokra vonatkozó használati díjakat tartalmazó számlák általános forgalmi adó tartalmának levonására nem vonatkozik tételes tilalom. A vállalkozás számára két lehetőség áll rendelkezésre. Az egyik módszer szerint a vállalkozó útnyilvántartás vezetésével megosztja a havi díjakat tartalmazó számlák áfa-tartalmát levonható és nem levonható részre, az üzleti célú és magánhasználat arányának megfelelően. A másik megoldás az 50%-os átalány szerinti levonás alkalmazása, amely során a számlán szereplő áfa-tartalom felét a vállalkozó automatikusan levonhatja. A két megközelítést a vállalkozás akár havonta is váltogathatja, ami azt jelenti, hogy a havi díjak áfa-tartalmának legalább 50%-a mindenképpen levonható.
A Nemzeti Adó- és Vámhivatal további jogértelmezése szerint, ha az adózó egyaránt végez áfa-levonásra jogosító és ilyen jogot nem biztosító tevékenységet is, akkor a személygépkocsi bérleti díjának áfa-tartalmát első lépésben e tevékenységek arányában szükséges megosztani, és ezt követően az így meghatározott levonható adó 50%-a érvényesíthető a vállalkozó által az átalány levonás szabálya szerint.
Fontos megjegyezni, hogy a nyíltvégű lízing első, általában jelentősebb összegű díjrészlete esetében az adólevonási jog ugyanúgy megilleti az adóalanyt, mint a későbbi, rendszeres részletek esetében. E nagyobb összegű első részletre semmilyen speciális szabály nem vonatkozik. Ennek ellenére egyes szerzők – feltehetően belső igazságérzetük vagy bizonyos félelmek vezérelte megfontolások mentén – megszorító értelmezéseket próbálnak megalkotni az első részlettel kapcsolatban. Szeretném hangsúlyozni, hogy ezen vélekedések nem rendelkeznek törvényi alapokkal, továbbá a Nemzeti Adó- és Vámhivatal sem tett közzé e tárgykörben semmilyen hivatalos iránymutatást.
A személygépkocsi bérlője a jövőben – ugyanúgy, mint a jármű tulajdonosa – nem jogosult a gépkocsihoz kapcsolódó üzemanyag és alkatrészek áfa-tartalmának levonására. Emellett a jármű fenntartásával összefüggő szolgáltatások általános forgalmi adójának legfeljebb 50%-át vonhatja le, ugyanolyan feltételek mellett, mint maga a gépjármű tulajdonosa.