Az internetes platformok megjelenésével jelentősen megnőtt a használt tárgyak értékesítésének lehetősége. Az online használtcikk kereskedelem, amelyet ezek a platformok biztosítanak, lehetővé tette a kisvállalkozások és magánszemélyek számára, hogy a piacra lépjenek, és jelentős bevételt generáljanak. Azonban nemcsak az online piacokon, hanem a hagyományos piacokon, bolhapiacokon és garázsvásárokon is jelentős a használt dolgok kereskedelme. Fontos, hogy az értékesítők tisztában legyenek az adókötelezettségekkel, amelyek attól függnek, hogy tevékenységük gazdasági jellegű-e vagy sem. 

Az ingó vagyontárgy fogalmát az 1995. évi CXVII. törvény (Szja törvény) 3. § 29. pontja definiálja. Az Szja törvény szerint minden, ami nem ingatlan, ingó vagyontárgynak számít, kivéve a fizetőeszközt, az értékpapírt és a föld tulajdonosváltozása nélkül értékesített terményt. Ha az ingó vagyontárgy közös tulajdonban van, akkor a tulajdonosokat a tulajdoni hányaduk arányában terheli az adókötelezettség. Például, ha egy házaspár 50-50%-os tulajdonosa egy ingó vagyontárgynak, amit később eladnak, akkor a jövedelmet is 50-50% arányban kell megosztaniuk.

A magánszemélyek ingó vagyontárgyak értékesítésével kapcsolatos adókötelezettsége különbözik aszerint, hogy az értékesítés gazdasági tevékenység keretében történik-e vagy sem. A gazdasági tevékenység a személyi jövedelemadó esetében a jövedelemszerzés jogcímét érinti, az általános forgalmi adó tekintetében pedig alapja lehet a magánszemély áfaalanyiságának. Gazdasági tevékenységet csak adószámmal rendelkező adózó folytathat, ezért aki gazdasági tevékenységet szeretne végezni, annak be kell jelentkeznie az állami adóhatóságnál.

A gazdasági tevékenység a Szja és az Áfa törvények meghatározása szerint tartós, rendszeres és üzletszerű tevékenység, amely ellenérték elérésére irányul. Az üzletszerűség alatt azt értjük, amikor a magánszemély haszonszerzés céljából, ellenérték fejében végez tevékenységet. Ez lehet egyszeri vagy ismétlődő jellegű. Ha a tevékenység nem üzletszerű, de tartós vagy rendszeres, akkor is gazdasági tevékenységnek minősülhet, ha a többi feltétel is teljesül. Egy tevékenység akkor minősül gazdasági tevékenységnek, ha független formában történik, vagyis nem munkaviszony vagy hasonló jogviszony keretében végeznek. Az Áfa törvény szerint nem számít az, hogy a gazdasági tevékenység milyen eredményt hoz vagy milyen célból végzik, az adókötelezettség szempontjából ez közömbös.

Összefoglalva, a gazdasági tevékenység azokat a tartós, rendszeres és üzletszerű tevékenységeket foglalja magában, amelyek ellenérték elérésére irányulnak és független formában történnek, függetlenül attól, hogy azok nyereségesek-e vagy sem.

Egyszeri Értékesítés

1. Örökölt vagyontárgyak: Ha egy magánszemély örököl egy jelentős értékű ékszer vagy porcelán gyűjtemény és azt eladja, ez az értékesítés sem az Szja, sem az Áfa törvény szerint nem minősül gazdasági tevékenységnek.

    

2. Felújított járművek: Ha egy magánszemély megvásárol és felújít egy rossz állapotú kerékpárt vagy személygépjárművet, hogy azt jelentős haszonnal értékesítse, ez az üzletszerűség kritériumát teljesíti, így az egyszeri értékesítés gazdasági tevékenységnek minősül.

Az egyes értékesítési tevékenységek minősítése, vagyis hogy azok gazdasági tevékenységnek tekinthetők-e, a tevékenységet végző magánszemély felelőssége és kötelezettsége.

Több Alkalommal Történő Értékesítés

1. Felesleges családi holmik: Amennyiben egy család évente többször értékesíti a kinőtt ruhákat és feleslegessé vált játékokat, ezeket az értékesítéseket sem üzletszerűnek, sem tartós vagy rendszeresnek nem tekintik, így nem minősülnek gazdasági tevékenységnek. A korábban vásárolt ingóságokat az eladó rendeltetés szerűen használta, a vásárlás célja alapvetően nem a továbbértékesítés.

    

2. Kizárólag továbbértékesítésre beszerzett ingóságok: Ellenben, ha egy magánszemély rendszeresen vásárol fel használt ingóságokat (ruházat, telefonok, számítástechnikai eszközök) másoktól, továbbértékesítési céllal, ezek az értékesítések gazdasági tevékenységnek minősülnek.

Ingóértékesítéssel Kapcsolatos Jövedelemszámítás Menete

• Megszerzett Bevétel: Az ingó vagyontárgy értékesítéséből származó bevétel magába foglalja az eladási árat, a cserében kapott dolog piaci értékét, vagy a nem pénzbeli hozzájárulásként történő szolgáltatás esetén a vagyontárgy okiratban rögzített értékét.
• Megszerzésre Fordított Összeg: Az ingó vagyontárgy megszerzésére fordított összeg lehet a vásárláskor fizetett összeg, csereszerződésben rögzített érték, külföldről behozatal esetén a vámkiszabás alapjául szolgáló érték, öröklés vagy ajándékozás esetén a hagyatéki vagy illetékkiszabás alapjául szolgáló érték. Ha a megszerzési érték nem állapítható meg, az eladásból származó bevétel 25%-át kell jövedelemként figyelembe venni.

Ezek a szabályok minden ingóértékesítés esetén érvényesek, függetlenül attól, hogy az értékesítés gazdasági tevékenység keretében vagy azon kívül történik.

Az ingó vagyontárgyak értékesítésével kapcsolatos adózás területén az „értéknövelő beruházás” fontos fogalom. Ez magában foglalja azokat a ráfordításokat, amelyek az ingó vagyontárgy szokásos piaci értékét növelik. Ilyenek lehetnek például az ingó dolog eredeti használhatóságát javító igazolt kiadások, vagy az átruházás előtti 12 hónapban, az átruházáskor kapott bevétel 5%-át meghaladó mértékben végzett javítások, karbantartások.

A jövedelem megállapításakor levonhatók a megszerzésre fordított összegek, az értéknövelő beruházások költségei, valamint az átruházással kapcsolatos kiadások. Azonban azokat a kiadásokat, amelyeket a magánszemély korábban már költségként elszámolt, nem lehet újra költségként figyelembe venni. Példa erre az önálló tevékenységet folytató magánszemély által értékesített tárgyi eszközök, melyek után korábban átalányban számoltak értékcsökkenési leírást; ezt a leírást a jövedelem megállapításakor nem lehet ismételten költségként elszámolni.

A jövedelem megszerzésének időpontja az átruházásról szóló szerződés kelte, vagy szerződés hiányában az Szja törvény általános szabályai szerint van meghatározva. Amennyiben az ingó vagyontárgy átruházásából származó bevétel meghaladja a vagyontárgy szokásos piaci értékét, a meghaladó rész egyéb jövedelemként adóköteles. Például, ha valaki egy ingó vagyontárgyat a piaci értéket meghaladóan apportál egy társaságba, a meghaladó rész az Szja törvény 28. § (14) bekezdése alapján adóköteles.

Amikor egy magánszemély tehát nem gazdasági tevékenység keretében értékesít ingó vagyontárgyat, a keletkező jövedelem után 15% személyi jövedelemadót kell fizetnie. Ez az adókötelezettség az adóbevallásban kerül megállapításra, és az adóbevallás benyújtásának határidejéig kell megfizetni. Fontos megjegyezni, hogy van egy kedvező szabályozás, amely szerint az adóév során keletkező jövedelem első 200 ezer forintja utáni adót nem kell megfizetni, ami 30 ezer forintos adókedvezményt jelent. Példaként, ha egy magánszemély az adóév során 300 ezer forint jövedelmet realizál, akkor csak 15.000 forint adót kell fizetnie, mivel a számított 45.000 forint adóból levonható a 30 ezer forintos kedvezmény.

Továbbá, ha az ingó vagyontárgy értékesítéséből származó jövedelem az adóév folyamán nem haladja meg a 200 ezer forintot, ezt az összeget nem szükséges az adóbevallásban feltüntetni.

Egy másik jelentős pont, hogy amennyiben a magánszemély bevétele az adóév során összesen nem éri el a 600 ezer forintot, akkor ebből a bevételből nem kell jövedelmet megállapítani, és azt az adóbevallásban sem kell szerepeltetni. Ezzel szemben, ha az éves bevétel meghaladja a 600 ezer forintot, akkor a teljes bevételből kell a jövedelmet kiszámítani.

Végül, ha egy magánszemély nem gazdasági tevékenység keretében értékesít ingó vagyontárgyat, akkor kizárólag a személyi jövedelemadó terheli, és nincsenek egyéb közteher-fizetési kötelezettségei, mint például a szociális hozzájárulási adó vagy az általános forgalmi adó. Ez a rendelkezés megkönnyíti a magánszemélyek számára, hogy egyszerűsített adózási szabályok szerint végezzék az ingó vagyontárgyak értékesítését.