Szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy a cikk megírásakor még semmilyen hivatalos törvénytervezet, vagy már benyújtott törvényjavaslat nem jelent meg, tehát nem szeretnénk találgatásokba bocsátkozni.
Ami szinte biztos hogy 2023 adóévre a KATA adózás feltehetően változni fog, ennek az okait próbáljuk feltárni és a KATA adózás gyengeségeire és kockázataira (mert hogy vannak) megoldást keresni.
KATA törvény releváns változásai a kezdetektől napjainkig
A kisadózó vállalkozások tételes adóját 2012-ben alkották meg és 2013.01.01-tól alkalmazhatják egyéni vállalkozások, egyéni cégek, betéti és közkereseti társaságok, majd 2018 évtől ügyvédi iroda is. (a cikkben egyéni vállalkozókat fogjuk vizsgálni, ők képviselik a KATA vállalkozók több mint 90%-át)
Érdemesnek tartom bemutatni a törvény első mondatait:
„Az Országgyűlés abból a meggyőződésből kiindulva, hogy a kiegyensúlyozott gazdasági növekedés záloga és egyben a társadalmi jólét forrása egyfelől az értékteremtő munka, másfelől a vállalkozások, kiemelten a kis- és közepes vállalkozások adózási feltételeinek javítása, a következő törvényt alkotja:”
Ami a mai napig, azaz 10. éve változatlan az adómértékek tekintetében:
- A főállású egyéni vállalkozó havi 50 E Ft tételes adót fizet, ez törvényben meghatározott (erre külön kitérünk, mert évente változó) összegben garantál TB és Nyugdíj szempontból figyelembe vehető ellátási alapot, valamint az adott éves bevétel keretösszegig kiváltja a nyereséget terhelő összes jövedelemadót.
A főállású egyéni vállalkozók opcionálisan választhatták az emelt összegű 75 E Ft tételes adó fizetését, amely egyedül az ellátási alapjukat növelte meg.
- A mellékállású (főleg főállású munkaviszonnyal rendelkező, nyugdíjas vagy nappali tagozaton tanuló személyek) egyéni vállalkozó havi 25 E Ft tételes adót fizet, viszont ez nem biztosít TB és Nyugdíj jogosultságot, csak az adott éves bevétel keretösszegig váltja ki a nyereséget terhelő összes jövedelemadót. Ez a bevételi keretösszeg mellékállású kisadózónál is ugyanakkora, mint a főállású egyéni vállalkozóé.
- Az éves bevételi keretösszeget meghaladó bevétel után 40%-os különadó fizetés terheli a kisadózót, viszont a keretösszeg túllépése nem szankcionálta a vállalkozót a KATA adózásból való kizárással, tehát még a bevételi keret túllépésével és a különadó megfizetésével is bevétel arányosan alacsonyabb adóköltséget lehetett elérni, mint a többi egyéni vállalkozói adózással (SZJA szerinti átalányadózás/vállalkozói jövedelemadózás)
Ezek után térjünk át a KATA adózás azon elemeire, amelyek a 2013-as adónem bevezetés után változtak:
(Felhívnám a figyelmet, hogy szándékosan csak azokra térünk ki, amelyek az összehasonlíthatóság és a problémafeltárás szempontjából relevánsak. Ebből kifolyólag a 2021. évi KATA szigorításokat nem mutatjuk be, mert azok a kisadózók olyan részét érintették, akik éves szinten 3 millió Ft-nál több bevételt szereztek egy ugyanazon partnertől)
- A már említett bevételi értékhatár a bevezetéskor 6 millió Ft volt, majd 2017 évtől 12 millió Ft-ra nőt, tehát kétszer akkora lett, ez számszerűsítve évi 6*40%=2,4 millió Ft adómegtakarítást jelentett egy 12 millió Ft bevételt szerző kisadózónak (kiemelve, hogy a havi tételes adó mértéke nem változott).
Más szempontból vizsgálva egy a bevételi keretét maximálisan kihasználó főállású egyéni vállalkozó bevétel arányos adóköltsége 10%-ról 5%-ra csökkent (lényeges a többi adózás átlagos adóterhelésével vizsgálva).
- A főállású 50 E tételes adófizetést vállaló KATA vállalkozó ellátási alapja 2013-ban 81.300 Ft volt, viszonyításképpen az akkori minimálbér 98.000 Ft tehát ez 83% ellátási alap/minimálbér arányt jelentett.
2022-ben a törvény által garantált ellátási alap 108 E Ft, az aktuális minimálbér 200 E Ft, az arány 54%!
- Az emelt összegű KATA adófizetés 2014 évtől került a törvénybe, tehát havi 75 E Ft tételes adófizetéssel 136.250 Ft ellátási alap volt elérhető, ebben az évben a minimálbér 101.500 Ft, így a számolt arány 134%
2022-ben az emelt összegű KATA fizetés 179 E Ft ellátási alapot garantál, a minimálbér 200 E Ft, az arány 89,5%
Ebből is látszik, hogy az ellátási alap összegek a KATA adózási rendszer indulásától nem a minimálbért követik. Aki figyeli szakmai szemmel évről-évre az adótörvény változásokat az megfigyelhette, hogy mindig a Szociális hozzájárulási adó csökkentésekor történt az ellátási alap növelés, tehát valószínűleg az 50/75 E Ft tételes adóban a TB és Nyugdíj jogosultságot jelentő járulékok százalékos arányt képviselnek. Későbbi megoldáskeresésben ennek majd jelentősége lesz.
Úgy gondolom ezen információk ismeretében megvilágításra is került a KATA adózás problémái, ami véleményem szerint az alábbiakban rejlik:
1. A tételes adó működéséből kifolyólag csak úgy tud kedvezni az összes kisvállalkozónak, ha az már minimális bevételszerző tevékenység mellett sem ró túl magas terhet a használójának.
Szűken vizsgálva egy főállású egyéni vállalkozónak már havi 50 ezer Ft meghaladó bevétel mellett nyereséges lehet az adó alkalmazása. De másik szempontból nézve egy például egy havi 200 E Ft bevételt szerző vállalkozónál a bevétel arányos adóteher 25%, míg a KATA-t maximálisan kihasználó havi 1 millió Ft bevételt szerző kisadózónál ez 5%.
2. Ebből kifolyólag egy alacsony tartott tételes adónak közteherviselés szempontjából valamiben kompenzálnia kell azt, hogy párhuzamosan a munkabérnek illetve a nem KATA-s egyéni vállalkozói adózásnál az aktuális minimálbér után kötelezően magasabb járulékot kell fizetni. (azaz arányaiban alacsonyabb ellátási alapot tud nyújtani az évek óta változatlan tételes adó)
2022-ben a 200 E Ft minimálbér után 18,5% TB járulékot kell fizetni, ez akkor minimálisan 37 E Ft-ot jelent. Ahogy korábban említettem, az 50 E Ft tételes adóban már 2013-ban meg lett határozva a TB és Nyugdíj ellátási alapot garantáló járulék aránya, amit még az akkori 98.000 Ft-os minimálbér alapján állapítottak meg.
Lényegében ezért nem adható változatlan tételes adó mellett minimálbérrel arányos ellátási alap, mert összegszerűen aránytalanságot jelentene a munkaviszonyban vagy más adózásban járulékot fizető vállalkozókkal szemben.
Az eddig leírtakat figyelembe véve a konklúzió az, hogy a KATA adónemben akár történik változtatás a tételes adó mértékében, akár nem, sajnos valamilyen formában a vállalkozókat éri kár:
- Ha növelik a tételes adó mértékét abból a célból, hogy legalább minimálbért elérő TB és Nyugdíj ellátási alapot tudjon a tételes adó „finanszírozni” a kisadózónak, akkor sajnos az a vállalkozói réteg, aki az alacsonyabb bevételt tud szerezni bármilyen okból, annak a bevétel arányosa adóköltsége nő meg drasztikusan, vagy akár teljesen ellehetetlenül.
- Ha változatlanul hagyják a tételes adó mértékét, akkor a KATA tételes adó által „finanszírozott” ellátási alap a minimálbér arányában folyamatosan csökkeni fog, tehát a kisadózók TB pénzbeli ellátásainak (pl. Táppénz/CSED/GYED) és várható nyugdíj összege lesz kritikusan alacsony. Csak egy rövidtávú példa, hogy 2022-ben egy KATA főállású kismama havi CSED összege 90 E Ft (amit fél évig kap), majd a GYED 60 E Ft havonta (a gyermek 2 éves koráig). Tehát szűken ebből kellene saját magát és a gyermekét ellátnia, ezt vessük össze az idei fogyasztói árak növekedésével. De el lehet képzelni a megélhetést havi 108 E Ft nyugdíjból is, ha a 2022-es főállású KATA ellátási alapot vesszük figyelembe 100%-ban.
Zárásképpen természetesen meg kell említeni, hogy nem véletlenül a 2022-es év az, amikor ezek a problémák a felszínre kerültek (választások után vagyunk, a költségvetésben hiányok vannak, lényegében gazdasági válságot élünk), de nem szeretném politikai síkre vinni az elemzést.
Véleményem szerint a felvázolt problémákat nem lehet úgy jogszabályi szabályozással megoldani, hogy az minden érintettnek jó legyen, és ne okozzon társadalmi feszültségeket, erre sajnos fel kell készülni.
A jogalkotók mindenképpen figyelembe fogják venni az arányos közteherviselés elvét, valamint hogy a KATA adózás ne működjön túlzottan „olcsóbban” a munkabérrel és a többi vállalkozói adózással szemben.
Szakmai oldalon viszont egy olyan „sávos” adózásban látnak megoldást, amellyel a már felvázolt dilemmákra részlegesen megoldást lehet találni. Ennek a működése az lehetne, hogy az éves bevételi keretösszegen belül éves szinten meghatározásra kerülnek olyan bevételi sávok, amelyben eltérő tételes adómértékek és hozzájuk kapcsolódó ellátási alapok tartoznának. Szakértők szerint így lehetne biztosítani, hogy a kisadózó vállalkozók bevétel arányosan fizessenek adót és ez megmutatkozzon a TB ellátási alapjukban is. Gyakorlatban magasabb bevételi sávban magasabb tételes adót kell fizetni, de így az elérhető ellátási alap is több lenne mint a mostani.