Az operatív lízing– más néven tartós bérlet – Áfa szempontjában a korábban tárgyalt törvényi hivatkozások alapján egyértelműen szolgáltatásnyújtásnak minősül, mivel a bérleti szerződés csakis ideiglenes használatba adást biztosítás a bérbe adó számára.
A nyílt végű lízing esetében a lízingszerződésben nincs kötelezve arra a lízingbe vevő, hogy a lízingtárgy felett tulajdonjogot szerezzen, erre csak saját döntése alapján van lehetősége a futamidő végén. Ezért ÁFA szempontjából a futamidő alatt a lízingtárgy – a lízingbeadó általi – használatba adása szolgáltatásnyújtásnak minősül, tehát ugyanúgy bérbe adásként kell kezelni.
Az új ÁFA törvény 2011.12.31-ig teljes mértékben tiltotta a személygépjárművek bérbe vételét terhelő előzetesen felszámított ÁFA levonhatóságát, ez 2012.01.01-ben hatályán kívül helyezésre került. Innentől kezdve az ÁFA törvény más rendelkezéseit is figyelembe kell venni, amelynél főszabály szerint csakis az adólevonásra jogosító tevékenységével összefüggésben vonható le az igénybe vett szolgáltatást terhelő előzetesen felszámított ÁFA.
„120. § Abban a mértékben, amilyen mértékben az adóalany – ilyen minőségében – a terméket, szolgáltatást adóköteles termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása érdekében használja, egyéb módon hasznosítja, jogosult arra, hogy az általa fizetendő adóból levonja azt az adót, amelyet
a) termék beszerzéséhez, szolgáltatás igénybevételéhez kapcsolódóan egy másik adóalany – ideértve az Eva. hatálya alá tartozó személyt, szervezetet is – rá áthárított;”
Lényegében, ha a tartós bérbe vett vagy nyílt végű pénzügyi lízing által használatba vett eszköz igazoltan és csakis kizárólag a vállalkozás adólevonásra jogosító tevékenységét szolgálta, akkor a teljes előre felszámított ÁFA levonásba volt helyezhető.
A probléma továbbra is a személygépjárművek kérdése volt, mivel tipikusan olyan eszközök, amelyet a vállalkozások „hajlamosak” voltak nem csak kizárólag vállalkozási tevékenységre használni, ez az ÁFA törvényben is egyértelműen kiolvasható, valamint a adóhatóság is célzottan vizsgálta az ezekkel kapcsolatos ÁFA visszaigénylések jogosultságát.
Az ÁFA törvényben található is rendelkezés bizonyos ÁFA levonhatóságokkal, valamint adólevonási jog korlátozása alóli kivételekkel összefüggésben:
„A 125. §-ban említett igazolási kötelezettség különösen olyan elkülönített nyilvántartás alkalmazását igényli az adóalanytól, amely alkalmas az adólevonási jog korlátozása alóli mentesülés – ott meghatározott – feltételeinek egyértelmű, megbízható és folyamatos követésére.”
Ebből adódóan az adóalanyok és a hatóság által alkalmazott ilyen célú – tehát az adólevonásra jogosító tevékenységgel összefüggésben való használat – nyilvántartás a személygépjárműveknél a legtöbb esetben az útnyilvántartás volt. Az útnyilvántartásban szükséges megjelölni azon utakat, amelyeket nem üzleti célból futottak a járművel. Az eltérő célú futásteljesítmények arányában kell megosztani a bérleti díjat (nyílt végű pénzügyi lízing esetén az adótartalmát levonható és nem levonható részre). Fontos, hogy a magánhasználat csupán a jármű birtoklása okán fizetett adó (cégautóadó) miatt nem válik üzleti célúvá.
Ennek következtében az útnyilvántartásban igazolt, vállalkozói tevékenységgel összefüggő használattal arányosan, a bérleti díjra előzetesen felszámolt ÁFA-t tudta az adóalany levonásba helyezni. Hasonlóképpen a nyílt végű lízingnél, a lízingdíjak esedékességekor a tőkerészre előzetesen felszámított ÁFA-t is ilyen módon kellett megosztani levonható és nem levonható részre.
Természetesen lehetősége van olyan döntést hozni az adóalanynak, hogy nem vezet útnyilvántartást, és így nem vonja le a bérleti díj adótartalmának részét vagy egészét, mivel nem tudta semmilyen módon igazolni a személygépjármű tevékenységgel összefüggő használatát.
Ezzel összefüggésben 2019.01.01-től az ÁFA törvénybe kerültek az alábbi rendelkezések:
„124. § (4) A 120. és 121. §-tól függetlenül szintén nem vonható le a személygépkocsib) bérbevételét terhelő előzetesen felszámított adó összegének 50 százaléka. § (1) A 124. §-tól eltérően az előzetesen felszámított adó levonható, ha
f) * a 124. § (4) bekezdésében felsorolt esetben a szolgáltatás igénybevétele fejében járó ellenérték legalább 50 százalékára igazoltan teljesül, hogy az a 15. § szerinti szolgáltatásnyújtás adóalapjába épül be.
125/A. § * Az adóalany dönthet úgy is, hogy a 124. § (4) bekezdés b) pontja helyett a 120. és 121. §-t alkalmazza.”
Ezeknek a rendelkezéseknek a lényege, hogy az adóalany a személygépjármű bérbevételét terhelő előzetesen felszámított ÁFÁ-t nemcsak a 2019.01.01 előtti módon helyezheti levonásba – csakis az igazolt vállalkozással összefüggő használat arányában -, hanem az adóalany döntése alapján csak az 50%-át helyezi levonásba átalányként. Ebben az esetben nem kell igazolni a személygépjármű vállalkozással összefüggő használatát útnyilvántartással.
Ezeket figyelembe véve az adóalanynak érdemes felmérnie, hogy a személygépjármű bérbe vétele, vagy nyílt végű lízing általi használatba vétele esetén a futamidő alatt várhatóan milyen mértékben fogja nem vállalkozási céllal használni. Tehát ha ez várhatóan kevesebb mint 50%, akkor érdemes a nyilvántartás nélküli átalányt választania. Az is lehet szempont, hogy az adóalanynak nincs lehetősége, vagy túl nagy terhet jelentene az útnyilvántartás vezetése.
