A lízing ügyletek elemzésekor már tisztázásra került, hogy a zárt végű pénzügyi lízing esetén termékértékesítés történik, mivel a lízingszerződés megkötésekor már biztos, hogy a lízingtárgy tulajdonjoga a futamidő végén a lízingbeadótól a lízingbevevőre száll át.
A nyílt végű pénzügyi lízing esetén viszont a termékértékesítés csak akkor értelmezhető a lízing ügyletben, ha a futamidő végén a lízingbevevő él az elővásárlási jogával és megvásárolja a lízingtárgyat a lízingbeadótól.
Ennek következtében a vásárlás dátumáig szolgáltatásnyújtásként kell kezelni az ügyletet az ÁFA törvény szempontjából, vagyis a termékértékesítést a nyílt végű lízing futamideje végén már elkülönült ügyletként kell kezelni.
Az operatív lízing, más néven tartós bérlet esetében termékértékesítés nem része a lízingügyletnek, mivel az operatív lízing csakis a lízingtárgy határozott időre szóló használatára vonatkozik.
A lízingbevevő oldaláról is érdemes vizsgálni a lízingügyletek termékbeszerzés oldalát, főleg az előzetesen felszámított ÁFA levonhatóságának kérdését.
Az ÁFA törvényben főszabály szerint minden olyan termékbeszerzés, amely a vállalkozás tevékenységét szolgálja (pl. anyagköltségként, tárgyi eszközként vagy továbbértékesítési célból), annak az előzetesen felszámított ÁFA-ja levonásba helyezhető a termék beszerzője által, ha arra jogosult az adóalany.
Ez ugyanúgy vonatkozik a lízingügyletekbe foglalt termékbeszerzésekre, amelyeknél a lízingügylet sajátossága alapján olyan termék tulajdonjogának a megszerzését jelenti, amelyet a lízingbevevő tartósan tervez használni legalább a lízing futamideje alatt.
Viszont az ÁFA törvény bizonyos termékbeszerzésekkel összefüggésben előír olyan rendelkezéseket, amelyeknél még ha a termékbeszerzés vállalkozással összefüggésben történik, akkor sem biztos, hogy az előzetesen felszámított ÁFA levonható a lízingbevevő által.
„124. § (1) A 120. és 121. §-tól függetlenül nem vonható le:
d) * a személygépkocsit (ide nem értve a halottszállító személygépkocsit) terhelő előzetesen felszámított adó;
e) a 125 cm3-nél nagyobb hengerűrtartalmú motorkerékpárt (vtsz. 8711-ből) terhelő előzetesen felszámított adó;
f) a jachtot (vtsz. 8903) terhelő előzetesen felszámított adó;
g) az f) pontban nem említett egyéb víziközlekedési eszközt (vtsz. 8903) terhelő előzetesen felszámított adó, feltéve, hogy az sport- vagy szórakozási cél elérésére alkalmas;
h) a lakóingatlant terhelő előzetesen felszámított adó;
levonhatóság speciális esetei”
Első körben az ÁFA törvény felsorolás jelleggel meghatározza azokat a termékbeszerzéseket, amelyeknél tiltó jelleggel nem vonható le teljes mértékben az előzetesen felszámított ÁFA a termék beszerzője által.
Ilyen beszerzések a lízingügyletekre jellemzően a törvény által meghatározott személygépjárművek, motorkerékpárok, vízi járművek és lakóingatlanok. Vagyis, ha lízingügylet tárgya ilyen típusú ingóság vagy ingatlan, akkor a lízingbevevő általi tulajdonszerzés esetén az előzetesen felszámított ÁFA nem lesz alapvetően levonható. Személygépjárművek esetén kivételt képez a halottas szállító autó.
Ezekkel a tiltásokkal összefüggésben figyelemmel kell lenni a következőkre is:
„125. § (1) A 124. §-tól eltérően az előzetesen felszámított adó levonható, ha
a) a 124. § (1) bekezdésének a)-g) és i)-k) pontjaiban említett esetekben a termék igazoltan továbbértékesítési célt szolgál;
b) * a 124. § (1) bekezdésének h) pontjában említett esetben a lakóingatlan igazoltan továbbértékesítési célt szolgál, azzal, hogy ha a lakóingatlan a 86. § (1) bekezdésének j) pontja alá tartozik, az értékesítő adóalanynak előzetesen élnie kell a 88. § szerinti választási jogával;
86 § (1) j) a beépített ingatlan (ingatlanrész) és az ehhez tartozó földrészlet értékesítése, kivéve annak a beépített ingatlannak (ingatlanrésznek) és az ehhez tartozó földrészletnek az értékesítését, amelynek
ja) első rendeltetésszerű használatbavétele még nem történt meg; vagy
jb) * első rendeltetésszerű használatbavétele megtörtént, de az arra jogosító hatósági engedély véglegessé válása, vagy használatbavétel-tudomásulvételi eljárás esetén a használatbavétel hallgatással történő tudomásulvétele és az értékesítés között még nem telt el 2 év, vagy beépítése az épített környezet alakításáról és védelméről szóló törvény szerinti egyszerű bejelentés alapján valósult meg, és a beépítés tényét igazoló hatósági bizonyítvány kiállítása és az értékesítés között még nem telt el 2 év;
125 § (2) * A 124. §-tól eltérően az előzetesen felszámított adó levonható abban az esetben is, ha az adóalany a terméket, szolgáltatást vállalkozásán belül
a) a 124. § (1) bekezdésének d) pontjában említett esetben igazoltan egészben vagy túlnyomó részben taxiszolgáltatás nyújtása érdekében használja;
b) a 124. § (1) bekezdésének d)-g) pontjaiban említett esetekben igazoltan egészben vagy túlnyomó részben úgy hasznosítja, hogy azt bérbe adja;
d) * a 124. § (1) bekezdésének h) pontjában említett esetben igazoltan egészben vagy túlnyomó részben úgy hasznosítja, hogy azt bérbe adja, azzal, hogy ha a lakóingatlan a 86. § (1) bekezdés l) pontja alá tartozik, a 88. § szerinti választási jogával úgy élt, hogy a bérbeadást adókötelessé tette;”
A következő törvényhely viszont a korábbi tiltásokhoz olyan speciális helyzeteket rendel, amely esetekben a tiltás ellenére mégis levonásba helyezhető az előzetesen felszámított ÁFA a termék beszerzője által.
Ilyen például, ha a személygépjármű, motorkerékpár vagy vízi jármű beszerzése továbbértékesítési céllal történik. Véleményem szerint azon lízingügyletek esetében, amelyben a lízingtárgyat a lízingbevevő egyértelműen használatba veszi, és a könyveibe is tárgyi eszközként tartja nyilván, tehát a vállalkozás tevékenységét 1 éven túl szolgáló befektetett eszközként szerepeltetni, a továbbértékesítési cél nem értelmezhető.
Ellenpéldaként, ha a lízingbevevő a lízingtárgyat nem veszi használatba, hanem eltárolja, és a könyveiben is áruként szerepelteti, majd a lízingtárgy tulajdonjogának megszerzése után ugyanilyen feltételek mellett eladja, a továbbértékesítési cél már jobban beazonosítható.
Lakóingatlanok esetében a továbbértékesítési cél esetén még további feltételnek kell megfelelni, mint például, hogy a termék beszerzője a lakóingatlan értékesítésének adókötelessé tételét választotta, valamint a lakóingatlant önmagában is csak adókötelesként lehessen értékesíteni (első használatbavétel nem történt meg, vagy ha megtörtént, akkor nem régebbi 2 évnél).
A továbbértékesítés mellett a termékbeszerzés tárgyául szolgáló lízingtárgy, amelyre az ÁFA törvény az előzetesen felszámított forgalmi adó levonását tiltja, annak túlnyomó részben való bérbe adása is lehetőséget ad az a termékbeszerzéskor előzetesen felszámított ÁFA levonására. Ingatlanok esetében a bérbe adáshoz további feltétel, hogy a termék beszerzője a lakóingatlan bérbe adására az adókötelessé tételt válassza.
Személygépjárművek esetén még egy további eset a beszerzéskor felszámított ÁFA levonhatóságára, ha a termék beszerzője a lízingtárgyat túlnyomórészt taxi szolgáltatásra használja.
A törvényben a túlnyomórész fogalma az igazoltan 90%-ot meghaladó cél szerinti használatot jelenti. Ezt az arányú levonásra jogosító használatot.
„126§ (2) A 125. § alkalmazásában túlnyomó rész alatt az adólevonási jog korlátozása alóli mentesülés feltételeinek – egy észszerűen megállapított időtartam átlagában – legalább 90 százalékos teljesülése értendő.
(3) A (2) bekezdésben említett követelmény teljesülésének mérése olyan számszerű formában kifejezett mutató alkalmazását igényli az adóalanytól, amely a termék, szolgáltatás természetére, illetőleg a használat, egyéb módon történő hasznosítás jellegére tekintettel a leginkább tárgyilagos eredményt adja.”
Ezen törvényhelyek figyelembevételével a legalább 90%-os adólevonásra jogosító használatot következetes nyilvántartással és számszerűsíthető számításokkal kell igazoltan alátámasztani.
