A Cikksorozat első részében tisztázásra került, hogy mi az egyértelmű különbség a két pénzügyi lízing típus között.
Lényegében a zárt végű lízingnél a szerződés megkötésekor meghatározásra kerül, hogy a lízingtárgy felett a lízingbevevő tulajdonjogot szerez a futamidő lejártakor, ellenben a nyílt végű lízing esetében a lízingbevevő döntésén múlik ez.
Továbbra is fontos kiemelni, hogy az ÁFA törvény a lízing fogalmát nem definiálja, tehát nincs konkrét és egyértelmű jogi szabályozás se a nyílt, se a zárt végű pénzügyi lízing ügyletekre.
Következésképpen a zárt végű lízing esetében a tulajdonszerzés – a lízingbeadó értékesíti a lízingtárgyat a lízingbevevőnek – már a lízingszerződés megkötésekor véglegesítve van, ezért egyértelműen az ügylet csakis kizárólag termékértékesítést testesít meg.
Mivel a nyílt végű lízingnél a szerződésben nincs kikötve a biztos tulajdonszerzés, ezért az ügyletet nem lehet termékértékesítésként kezelni az ÁFA törvény szerint, emiatt kizárásos alapon csakis szolgáltatásnyújtásként kell kezelni a futamidő végéig.
Zárt végű pénzügyi lízing sajátosságai és törvényi meghatározások
„10. § Termék értékesítésének minősül továbbá:
a) a termék birtokbaadása olyan ügylet alapján, amely a termék határozott időre szóló bérbeadásáról vagy részletvételéről azzal a kikötéssel rendelkezik, hogy a jogosult a tulajdonjogot legkésőbb a határozott idő lejártával, illetőleg az ellenérték maradéktalan megtérítésével megszerzi;”
Ez a jogszabályi rész teljes mértékben körülírja a zárt végű pénzügyi lízing legfontosabb tulajdonságait, eszerint egy termék (lízingtárgy) úgy kerül a vevő birtokába (használati jogosultság), hogy a tulajdonszerzés csak a futamidő végén történik meg, vagy ha kifizetésre kerül a termék teljes vételára. Ennélfogva mindenképpen megtörténik a termékértékesítés, még akkor is, ha a futamidő alatt bérbevételként van definiálva az ügylet.
„55. § (1) Az adófizetési kötelezettséget annak a ténynek a bekövetkezése keletkezteti, amellyel az adóztatandó ügylet tényállásszerűen megvalósul (a továbbiakban: teljesítés).
56§ A fizetendő adót – ha e törvény másként nem rendelkezik – a teljesítéskor kell megállapítani.”
Termékértékesítés esetében az adófizetési kötelezettség (gazdasági esemény teljesítési időpontja) az ÁFA törvény szerint a birtokbaadáskor megtörténik, tehát független a pénzügyi teljesítés ütemezéstől vagy mértékétől. Ebből adódóan a lízingszerződés megkötése után a birtokbaadáskor a lízingbeadónak számlát kell kibocsátania a lízingtárgy értékesítéséről, és akkor keletkezik az adófizetési kötelezettsége is. Innentől kezdve a futamidő végéig már adóztatandó esemény nem történik, lízingdíjak tőkerésze már pénzügyi részteljesítéseket testesítenek meg, emiatt már a lízingdíj tőkerészét már forgalmi adó nem terhelheti.
Korábban részletezésre került, hogy a zárt végű pénzügyi lízing egy hitelügylethez hasonlítható, mert a legtöbb esetben a lízingbeadó valójában pénzügyi finanszírozást nyújt a lízingbevevőnek, és ennek a díja a lízingszerződésben meghatározott ügyleti kamat. Emiatt a lízingdíj kamatrészét egyértelműen nem terhelheti forgalmi adó 86§ (1) b) pontja alapján, mivel a hitelnyújtási ügylet mentes a forgalmi adó alól.
Hasonlóképpen más hitelügyletekhez, a lízingügylethez is kapcsolódhatnak egyéb egyszeri hitelnyújtáshoz köthető költségek pl. folyósítási jutalékok, kezelési költségek, értékbecslések vagy más hatósági díjak. Ugyanúgy, mint a hitelügylet kamata esetében, ezek a költségek is mentesek az adó alól, függetlenül attól, hogy adófizetést keletkeztető termékértékesítéshez kapcsolódnak.
A lízingszerződésben foglalt lízingtárgy birtokbaadáshoz kapcsolódhatnak nem a hitelügylethez kapcsolódó járulékos költségek is. Ezek viszont megfelelő feltételek mellett felveszik a főügylet (termékértékesítés) tulajdonságait, ennek következtében ugyanúgy adófizetési kötelezettséget keletkeztetnek (beleépül a főügylet adóalapjába), függetlenül attól, hogy alapvetően milyen ÁFA törvény szerinti megítélés alá esnének. Tehát ezek lehetnek akár adómentes vagy ÁFA tv. hatályán kívüli ügyletek is. Például különböző adó, vámok, díjak, illetékek vagy termékértékesítéshez kapcsolódó szolgáltatások (szállítás, tárolás, állagmegóvás).
Természetesen, ha a termékértékesítés adóköteles, és ezek az adóalapba beletartozó járulékos költségek is adókötelessé válnak, akkor a vevő részéről ezeknek a járulékos költségek ÁFA vonzata levonásba helyezhető, ha minden törvényi feltétel adott, és nem esik tiltás alá.
Nyílt végű pénzügyi lízing sajátosságai és törvényi meghatározások
A zárt végű lízingnél teljes mértékben egyértelmű, hogy a lízing szerződés megkötésekor a lízingbevevő tulajdonába fog kerülni a futamidő végéig biztosan a lízingtárgy, ezért azt az ÁFA törvény tekintetében termékértékesítésként kell kezelni.
A nyílt végű pénzügyi lízing esetében az ÁFA törvény szempontrendszere alapján vizsgálva az a legfontosabb különbség a zárt végű lízinggel összevetve, hogy a lízing ügylet létrejöttekor nincs arra kötelezettsége a lízingbevevőnek, hogy a lízingtárgyat a futamidő végéig – az utolsó lízingdíj megfizetésével – megvásárolja. Ennek következtében dönthet úgy, hogy nem él az elővásárlási jogával, vagy azt átruházza harmadik félnek, tehát nem jön létre termékértékesítés a lízingbevevő és a lízingbeadó között. Ebben az esetben a lízingtárgy a lízingbeadó tulajdonában marad.
Emiatt az ÁFA törvény szempontjából a nyílt végű lízing nem kezelhető termékértékesítésként.
„13. § (1) Szolgáltatás nyújtása: bármely olyan ügylet, amely e törvény értelmében nem termék értékesítése.”
Mivel az ÁFA törvény nem nevesíti a termékértékesítésként az ilyen ügyletet, ezért a nyílt végű lízingnél a szerződés szerinti futamidő alatt az ügylet szolgáltatásnyújtásként kell kezelni.
Az ÁFA törvény értelmező rendelkezései között megtalálható a „bérbeadás” fogalom meghatározása is:
„259. § E törvény alkalmazásában
4. bérbeadás, -vétel: a bérleti szerződésen alapuló jogviszony mellett minden olyan egyéb jogviszony is, amelynek tartama alatt a jogosult az ellenérték egészét vagy túlnyomó részét a termék időleges használatáért téríti vagy téríteni köteles a kötelezettnek;”
Ennek folytán az ÁFA törvény értelmezése szerint a bérbeadás fogalmába olyan ügylet is beletartozik, amelynél egy dolog (lízingtárgy) ideiglenes használatáért ellenértéket fizet az egyik fél a másiknak. Ez teljes mértékben azonosítható a nyílt végű lízing azon tulajdonságával, hogy mivel a lízingszerződés megkötésekor bizonytalan a lízingtárgy sorsa, addig a lízingdíj a lízingtárgy ideiglenes használati jogáért fizetett díjnak (bérleti díjnak) fogható fel.
Fontos megjegyezni, hogy ha a nyílt végű lízing futamideje alatt vagy a lízing lejártakor a lízingbe vevő úgy dönt, hogy a lízingtárgyat megvásárolja a lízingbe adótól, akkor ezzel a nyilatkozatával egyből teljesül a zárt végű lízingnél tárgyalt termékértékesítés, de a csakis a döntés meghozatalán tényétől számítva.
Mivel nem nyílt végű lízingnél az ügylet kezdetekor nem történik ÁFA törvény szerinti termékértékesítés, ezért a lízingtárgy birtokba adásakor nem keletkezik adóztatható ügylet. Emiatt vizsgálni kell, hogy szolgáltatásnyújtás esetén, amikor folyamatos és előre meghatározott díjfizetés történik a futamidő alatt, akkor mikor történik az ügylet adóztatása.
„§ (1) * Amennyiben a felek a termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás során időszakonkénti elszámolásban vagy fizetésben állapodnak meg, vagy a termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás ellenértékét meghatározott időszakra állapítják meg, a teljesítés az elszámolással vagy fizetéssel érintett időszak utolsó napja.
(4) * E § nem alkalmazható a termék 10. § a) pontja szerinti értékesítésére.”
Ennek a törvényi rendelkezésnek a tükrében a lízingszerződésben előre meghatározott lízingdíj fizetési időszakra külön-külön kell az adót megfizetni részarányosan. Ennélfogva nem a futamidő elején és nem is a végén egy összegben keletkezik az adófizetési kötelezettség, hanem az egyes lízingdíjak részkifizetések esedékességekor.
Mivel gyakorlatilag nem történik termékértékesítés a futamidő alatt, ezért a nyílt végű lízing esetében bérbeadásként kell minősíteni az ügyletet, azaz a lízingbeadónak minden lízingdíj esedékességekor számlát kell kiállítania, amelyben egymástól elkülönítve kell a számlán szerepeltetni a lízing tőkerészt és kamatot.
A nyílt végű lízing esetében a futamidő alatti esedékes tőkerész az ÁFA törvény szerint szolgáltatásnyújtást – azon belül bérbeadást – testesít meg, ezért forgalmi adó felszámításával kell a lízingbeadónak a számlán szerepeltetnie, mert akkor keletkezik az adófizetési kötelezettség.
A kamatrész tekintettel arra, hogy a nyílt végű pénzügyi lízing hitelviszonyt is megtestesít, és az ÁFA törvény korábban taglalt szabályai szerint elkülönül a szolgáltatásnyújtástól, mivel az hitelnyújtási tevékenységnek minősül, ugyanúgy, mint a zárt végű lízingnél mentes az adó alól.
A tőkerészen és a kamatrészen kívüli más járulékos költségek a zárt végű pénzügyi lízinggel megegyezően viselkednek, vagyis amelyek a hitelnyújtáshoz köthetőek, azok mentesek az adó alól, azon kívül minden más számlázott költség a bérbeadás, mint a főügylet, szolgáltatásnyújtáshoz idomulnak, tehát adókötelessé válnak.
A teljesség kedvéért érdemes kitérni az operatív lízing, azaz más néven tartós bérlet ÁFA rendszerbeli megítélésére. Itt egyértelműen nem történik termékértékesítés, mivel az operatív lízing szerződésben csakis kizárólag egy határozott időre való használatbavétel van bele foglalva. Természetesen a gyakorlatban a bérbevevőnek van lehetősége a bérbe vett lízingtárgy megvásárlására, de csak a bérbeadó engedélyévet, tehát a termékértékesítés egy külön ügyletnek fog számítani. Ennél fogva az operatív lízing, vagyis tartós bérlet egyértelműen szolgáltatásnyújtásként kezelendő.
